Aha,szóval első nap a suliban. Tök jó! Reggel nagyon morcosan keltem ki az ágyból. Utána még morcosabban mentem le reggelizni,és annál is morcosabban hagytam el a házat. És még azt képzeljétek el,milyen morcos lehettem akkor amikor eltévedtem a suliban. Minek kell egy ötven emeletes iskola?! Na jó,túloztam csak három emelet van de az akkora mint Nicki Minaj segge...szóval nagy. A suli előtt van egy nagy park ahol megálltam. Láttam egy szőke hajú lányt az ajtónál cigizni. Épp oda akartam menni mikor egy idős nő megszólította: -Emma! Mikor nő már fel végre? Napszemüveg le,cigi el! Mi lesz magából ha nagy lesz?!
-Prosti.-vigyorgott a szőke lány,ezek szerint Emma.
-Nem is vártam mást magától.-lőtte a nő szemével a varjakat. Emma erre vállrángatással válaszolt. Szerintem észrevette hogy tehetetlenül állok,mint egy néger dákó,ezért odajött.
-Szia drága! Új vagy? Látom eltévedtél.-üdvözölt kedvesen.
-Ja,új. És nagyon jó a meglátásod. Jósnak is elmehetnél,nem csak prostinak!-nevettem el magam.
-Igen,tervben van. És még tervben van a jehova tanú,kukás,ajándékcsomagoló..meg esetleg énekes?
-Te is énekelsz?-kérdeztem.
-Persze,nem is táncolni jöttem. Az osztálytársaink seggfejek. Remélem jóban leszünk,mert egy barátom sincs.-pöckölte el a cigijét majd bementünk a suliba. Oké,ha láttatok már felfordulást ez annál is sokkal de sokkal nagyobb volt. Táncoló,éneklő és Hamletet szavaló emberek a folyosón,festők az ablaknál,zongoraszó a termekből..művésziskola...fura.
-Sziasztok jó csajok! Ma öttől próba Emma,nem felejtesz el már megint. Múlt héten is Blake énekét festettem le,és olyanokat énekelt hogy teve szőrös segge,víziló ormánnyal,kenguru zsiráffal az erszényében és fing...-Emma elnevette magát, -Oké Harry,ötkor a pódiumban!-mondta majd a srác elment. Furán néztem.
-Ja,ő itt Harry. Festő szakon tanul,nagyon tehetséges!
-Ezt értem,csak azt nem hogy miért van a teve szőrös segge?
-Év végi vizsgafeladat a festőknek. Kapnak maguk mellé egy énekest. Az énekes imprózik egy dalt,és azt a festő lefesti. De majd évvégén meglátod! Nagyon jók szoktak lenni. Én vagyok Harry párja,csak mikor hiányzik valaki azt kipaterolják. Blake-et pedig mindenki utálja. Majd meglátod miért. Irány a pódium,énekóra!-elindultunk,majd a folyosó végén megálltunk egy kétajtós terem előtt amire rá volt írva "PÓDIUM". Azt hittem egy kis fapados terem,egy pici színpaddal meg közönséges székekkel. Aha,a faszt! Ez egy színházterem hatalmas színpaddal,több száz székkel,világítópulttal meg minden. A maradék három énekes fent állt a színpadon.
-Gyerünk,gyerünk! Emma az isten csapjon beléd villámot,már megint elkéstél!-toporzékolt a színpadon egy barnás hajú lány.
-Ó Blake,kicsi vagy. Még mindig kicsi vagy.-mondta teljes nyugalommal Emma.
-Ki ez a frufrus?-bökött felém a fejével.
-Clair vagyok.-intettem.
-Hé Clair,még én sem tudtam a neved!-vigyorgott Emma.
-Jesszus mi ez az akcentus? A Föld árnyékos oldaláról jössz?-mondta Blake flegmán.
-Francia vagyok,bocs. Te köcsög.-igen,tényleg ezt mondtam. Innen kezdődött a bonyodalom.
-Mit mondtál?-kérdezte.
-Azt,hogy FRANCIA VAGYOK TE KÖCSÖG!-ordítottam,mire a színpadon lévő három lány ledöbbent,Emma pedig felnevetett.
-Mi a szart képzelsz te magadról,te..tee kis senkiházi!-tipegett le Blake a magassarkú cipőjében.
-Ó ha tudnád,hogy én mit képzelek magamról. Inkább nem mesélem el,mert estig itt maradunk!
-Nem tetszel nekem új lány,nem fogod sokáig bírni.-mászott bele az arcomba.
-Meglátjuk-toltam el-Addig is...bon voyage!-kacsintottam és kisétáltam.
Otthon El izgatottan várt.
-Na,milyen volt a suli? Mesélj,elalélok a kíváncsiságtól!
-Öm,azt hiszem szereztem egy barátot és egy ellenséget.
-Ez nagyszerű! És...-kezdett bele egy mondatba,de Rob éppen belépett az ajtón és mindent félbeszakított.
-Sziasztok lányok!-kiáltotta vidáman.
-Csezd meg te görény.-mordult fel Peter,amire Rob egy vigyorral válaszolt.
-Bemutatom nektek egy színésztársamat,Josh-t!-kezdte Rob,mire egy fiú lépett be az ajtón. De még milyen...magas,vékonyka,gyönyörű szép kék szemekkel,bámulatos mosollyal és fekete hajjal!
-Sziasztok!-köszönt Josh,majd kezetnyújtott.
-Öhm..szia...izé. Szóval én..Clair vagyok.-ezek után pár perc csend,és egymás szemébe nézés,és fürkészés következett. Ezaz,sziasztok pillangók a gyomromban!
Los Angelesi majdnem tündérmese
A sztori arról,hogyan költöztem Párizsból az álmok városába és hogyan ismerkedtem meg álmaim két (?) hercegével.
2013. április 23., kedd
2013. április 22., hétfő
Prológus
Prológus
Clair vagyok,Franciaországból. Igen,tényleg Clair a nevem. Tudom szokatlan hogy nem köpöd ki a gégédet miközben kimondod,de létezik ilyen francia név is. 16 éves vagyok,de igazából 2 hónap és 17! Anyával fogadtunk. Azt mondta,nem bírnék ki egy évet Los Angelesben,Eleanor unokatesómnál,én pedig persze hogy lecsaptam az ajánlatra. Ideköltöztem,de csak egy év,addig itt lakom Elnél...valamint még itt lakik a barátja Rob,a fia Alex,Rob legjobb barátja Peter,a barátnője Katy és Matt,Rob unokatestvére. Oké,kicsit sokan vagyunk de nagyon hangulatos. Iszonyú vicces,mivel Peter és Katy utálják Mattyt. Mondjuk tényleg egy seggnyaló.
Egy évet simán lehúzok itt,a ház emeletes a szobám rohadt nagy szóval már kidekoráltam mindenféle dologgal,van medence meg nagy udvar..jó lesz itt,de azért biztos hiányozni fog Párizs. Az éneklés az életem. Olyan gimibe iratkoztam,ahol ének a hivatalos szakom. Az osztály lényege annyi,hogy húsz ember van: 5 ének,10 tánc,és 5 színészet szakosodású gyerek. Szóval itt fogok élni...remélem jó lesz!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)